A vastagbélpolip pszichológiai okai

Mik azok a vastagbélpolipok?

A vastagbélpolip a vastagbél (vastagbél) vagy a végbél belső nyálkahártyájának növekedése. A polip különböző formájú lehet, és lehet lapos, enyhén kiemelkedő (úgynevezett szessilis) vagy száron álló (úgynevezett pedunculatus). A polipoknak különböző mikroszkopikus típusai vannak (amelyek meghatározásához mikroszkópra van szükség), és az adenómák vagy a szesszilis fogazott polipok idővel megnőhetnek és rákká alakulhatnak. A vastagbélrákszűrésen való részvétel és a polipok eltávolítása csökkentheti a vastagbélrák kialakulásának kockázatát.

Mi okozza a vastagbélpolipokat és ki kapja meg őket?

A 45-50 év feletti felnőtt lakosság mintegy 30%-ánál fordulnak elő polipok. A vastagbélpolipok és a vastagbélrák kockázata minden etnikumhoz tartozó férfiakat és nőket egyaránt érint.

A polip a vastagbélnyálkahártya sejtjeinek olyan genetikai változásainak eredménye, amelyek befolyásolják a sejtek normális életciklusát. Számos tényező növelheti ezeknek a változásoknak a kockázatát vagy mértékét. A tényezők az étrenddel, az életmóddal, az idősebb korral, a nemmel és a genetikával vagy az öröklődéssel kapcsolatosak. A vastagbélpolipokra és a rákra hajlamosító fontos életmódbeli tényezők (amelyek miatt Ön hajlamosabb lesz ezekre a betegségekre) a következők:

Dohányzás.

Túlzott alkoholfogyasztás (túl sok alkohol fogyasztása).

A testmozgás hiánya.

Túlsúlyosnak lenni.

Feldolgozott élelmiszerek és túl sok vörös hús fogyasztása (ahelyett, hogy főként növényi alapú étrendet követne).

Egyéb tényezők közé tartoznak:

Az afroamerikai etnikumhoz tartozás.

A vastagbélpolipok vagy vastagbélrák előfordulása a kórtörténetben.

Gyulladásos bélbetegség (Crohn-betegség vagy fekélyes vastagbélgyulladás) vagy elsődleges szklerózisos vastagbélgyulladás a személyes kórtörténetben.

Milyen tünetei vannak a vastagbélpolipoknak?

A legtöbb vastagbélpolipnak és a korai, gyógyítható vastagbélráknak nincsenek tünetei, ezért ajánlott a szűrés. Ha azonban mégis jelentkeznek tünetek, ezek a következők lehetnek:

Vérzés a végbélből (az emésztőrendszer utolsó része, amely lehetővé teszi a széklet távozását a szervezetből), amely szabad szemmel látható, vagy mikroszkóposan kimutatható székletvérvizsgálattal vagy genetikai székletvizsgálattal kombinált székletvérvizsgálattal.

Megmagyarázhatatlan vashiányos vérszegénység vagy fogyás.

A normális székletürítési mintázat megváltozása.

Hasi fájdalom (ritka).

A fenti tüneteket ki kell vizsgálni, hogy biztosak legyünk abban, hogy nincs polip vagy vastagbélrák.

Tények

A szűrővizsgálaton részt vevő népesség egészét tekintve kevés bizonyíték van arra, hogy a FOBT,12 a FS,13 vagy a kolonoszkópia káros pszichológiai hatásokat váltott volna ki. A pozitív FOBT-eredményt kapott személyek körében is nagyjából megnyugtató eredmények születtek: egy nagy brit lakossági vizsgálat nem talált különbséget a szorongás tekintetében a normális vagy abnormális FOBT-eredményt kapott személyek között nyolc hónappal a vizsgálat elvégzésére való felkérés után, és egy kis kolonoszkópia-szűréssel kapcsolatos vizsgálatban nem észleltek rövid távú hatást az életminőségre az adenomatosus polipok kimutatása következtében.

Hasonlóképpen, egy norvégiai vizsgálat sem közvetlenül a szűrést követően, sem 17 hónappal később nem talált különbséget a szorongás, a depresszió vagy az általános közérzet mérésében , kivéve, hogy a polipokkal rendelkezők közérzete három hónap múlva kissé rosszabb volt, de ez a különbség 17 hónapra eltűnt. A szerzők megnyugtató eredményeiket annak tulajdonították, hogy a klinikusok igyekeztek elmagyarázni a polipok jelentőségét, ami véleményük szerint enyhítette a negatív hatásokat.

Az Egyesült Királyságban végzett FS-teszt során16 a magasabb kockázatú (azaz nagy vagy számos) polipot találtak, és kolonoszkópiára utalták őket, míg az alacsonyabb kockázatú polipokkal rendelkezőket az FS során eltávolították, és elbocsátották őket. Nem találtak káros hatásokat azoknál, akiknél a polipokat az általános szorongás vagy a bélrák miatti specifikus aggodalom mérése alapján fedezték fel, függetlenül attól, hogy kolonoszkópiára küldték-e őket, de ez a vizsgálat nem tett különbséget a kolonoszkópiát követően elbocsátott vagy kolonoszkópos felügyeletre javasolt személyek között.

A megfigyelés a gondoskodás érzését keltheti, valamint lehetőséget ad arra, hogy az endoszkópos orvos megnyugtassa a bélrákkal kapcsolatos aggodalmakkal kapcsolatban, de a negatív oldala a kolonoszkópiát széles körben kellemetlennek és kínosnak tartják,18 és míg az egyszeri kolonoszkópia szorongásoldó hatása az eljárás után hamarosan normalizálódik, a rendszeres szűrés emlékeztethet a rák kockázatára. Az eddigi korlátozott számú kutatás arra utal, hogy a kolonoszkópos felügyelet jól tolerálható.

Liljegren és munkatársai19 a klinikai beutalást követően 10 évvel később, amikor már legfeljebb 12 kolonoszkópiát végeztek, olyan személyeket vizsgáltak, akiket az átlagosnál magasabb kolorektális rákkockázattal azonosítottak (genetikai mutációs státusz vagy családi előzmények alapján). A kolonoszkópia észlelt előnye magasabb volt azok körében, akik emlékeztek arra, hogy polipot távolítottak el, de ez nem függött a kolonoszkópiák számától. A depressziós pontszámok alacsonyabbak voltak, mint a populációs normák, és a szorongás szintje nem különbözött a populációs normáktól a minta egészében, bár a férfiak szorongása jelentősen megemelkedett. A rák-specifikus aggodalmakat azonban nem vizsgálták.

A jelen vizsgálatban annak pszichológiai hatását értékelték, hogy az adenómák kimutatását követően közölték, hogy kolonoszkópiás felügyeletre van szükség, összehasonlítva az FS-szűrésen részt vevő betegeket, akiknél négy különböző kimenetel közül az egyiket értékelték: (i) nem mutattak ki polipot, (ii) alacsonyabb kockázatú polipot távolítottak el az FS során, (iii) magasabb kockázatú polipot kolonoszkópiára utaltak, majd elbocsátották őket a követésből, vagy (iv) magasabb kockázatú polipot kolonoszkópiára utaltak, akiknek ezután kolonoszkópiás felügyeletet javasoltak.

Korábbi kutatások azt sugallták, hogy a szűrés káros következményeit nagyobb valószínűséggel lehet kimutatni a pszichológiai hatás specifikus, mint általános mérőszámaival20 . A Liljegren és munkatársai19 megállapításaival összhangban azt is feltételeztük, hogy a szűrés észlelt pozitív következményei nagyobbak lesznek azok körében, akiknél polipot távolítottak el, és ezért magasabbak lesznek a kolonoszkópos megfigyelésre kijelöltek körében, mint a polipok nélküli csoportban, és minden olyan csoportban, ahol polipot találtak, azonos szintek figyelhetők meg.